Budafokon a szőlő- és borkultúra eredete egészen a római korig nyúlik vissza. Tény, hogy Budafok az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb borkereskedelmi központja volt, a saját szőlő termesztésén és a borászaton túl. Nem utolsósorban az építőkő bányászása révén kialakult, közel 100 km-es pincerendszer tette erre alkalmassá.
Az újkori szőlőkultúrák Buda visszavívását, 1686-ot követően alakulnak ki. A mai Budafok területén a szőlők az 1850-es években érik el legnagyobb kiterjedésüket. Budafok-Tétény virágzó szőlőkultúrájának az 1880-as évek közepén megjelenő filoxéra vetett végett.
Hogy valójában mekkora a tényleges pincerendszer hossza, azt ma sem tudjuk pontosan. Valahol 80 és 120 km között lehet. Tény az, hogy a hatalmas pincerendszer, a jó közlekedés, a Fővárosi vámhatár közelsége vonzotta az ország borászait, akik Budafok-Tétényben egyre több pincét béreltek, majd vásároltak boraik tárolása, értékesítése részére. 1901-ben Darányi Ignác Budafokon létrehozta a Pincemesteri Tanfolyamot, mely akkor az ország legmagasabb szintű szőlészeti, borászati képzését nyújtotta. Néhány évvel később elkészült az országos borárverési csarnok, ahol a bortermelők árveréseken értékesíthették minőségi boraikat. Budafokon az 1900-as évek elején már 302 kereskedelmi borpincészet üzemelt. Nem mellékesen 1882-ben jött létre a ma is világszerte ismert Törley Pezsgőgyár, 1886-ban pedig a Francois Pezsgőgyár.